Egy kis meglepetésként egy rövidebb interjút hoztam ma estére nektek Cassandra Clare-rel, ami roppant érdekes lehet a számunkra, hiszen sokszor felmerült már a kérdés közöttünk – főleg mostanában a kibeszélő chatben -, hogy vajon a Végzet Ereklyéi írónője, Cassandra Clare mit szól a Shadowhunters sorozathoz. 

Már most elárulom, hogy természetesen nincsen túlságosan elragadtatva, és még az is kiderül, hogy bizonyos körülményektől eltekintve akár még kevésbé lett volna könyvhű a sorozat.

Az interjút a deszy-konyv.hu oldalán találtam – illetve kidobta a Facebookom, szóval eredetileg ott bukkantam rá -, és mivel nagyon szépen lefordították az interjút, úgy gondoltam, nem keresem meg az eredetit, és elhozom nektek ennek az oldalnak a fordítását.

Szóval, a tovább után elolvashatjátok, hogy Cassie mit gondol bestsellerének adaptációjáról.


Először a filmes jogok keltek el. Ez mikor volt? 
A végzet ereklyéi filmes jogait 2009-ben foglalták le – egy elég alapmegállapodás volt egy standard szerződéssel. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz is belőle valami, de aztán folyamatosan megújították a jogot, és ahogy a könyvek önmagukban is egyre sikeresebbek lettek, úgy haladtunk egyre inkább a film irányába ténylegesen is. Valóban komolyan 2011-ben indultak be a dolgok, 2012-ben volt a casting, a film pedig 2013-ban jött ki.

És honnan jött a Shadowhunters, a tévéváltozat? 
Nos, a Constantin Films készítette a filmet, de nem hozott annyi pénzt, mint akarták, így nem tervezték, hogy második is lesz. De még mindig náluk voltak a filmes és tévés jogai az Árnyvadász világnak, és úgy érezték, kihagyott lehetőség lenne. Megnézték, mennyi fogy a könyvekből világszerte, és úgy érezték, van célközönség, akiket nem sikerült elérnünk. Úgy döntöttek, tévésorozattal próbálkoznak elérni hozzájuk, és sok csatorna érdeklődött is a sorozat iránt. Végül az ABC Familyhez került, ami most már Freeform.

Mit érzel azzal kapcsolatban, hogy a történeteidet így ültették át a képernyőkre? 
Hacsak nem nagyon ritka és nagyon kiemelkedő szerződésed van, nem rajtad múlik, film vagy sorozat lesz-e a munkádból. Úgyhogy számomra, azt hiszem, gyakorlat volt, hogy el kell engednem – de bármennyire igyekszel is elengedni, nem lehet csak úgy kikapcsolni az érzéseid. Még mindig törődsz a szereplőkkel és a történettel, jobban, mint bárki a világon. És még mindig felelsz a rajongóknak. Mindig nehéz, amikor az emberek azt kérdezik “Hogy hagyhattad, hogy ez és ez megtörténjen vagy megváltoztassák?” a filmben vagy a sorozatban, a válasz pedig nehéz, hiszen csupán annyi, hogy “semmilyen módon nem rajtam múlott”.

Akkor vegyesek az érzéseid?
A tapasztalataim határozottan hullámzóak. Amikor könyvből filmet készítenek, mindig szükséges bizonyos változtatásokat eszközölni. Ha szerencsés vagy, olyan csapat veszi a kezébe a változtatásokat, akik tiszteletben tartják a könyvek szellemét, folytatják a történet átadását és megőrzik a karaktereket. Az Outlander és a Trónok harca jutnak eszembe, amik ezt sikeresen csinálják. Emlékszem, hogy az egyik rendezővel beszéltem telefonon, aki újra akarta álmodni az egész démonokkal harcoló emberek ötletet terrorelhárító szövetségekkel és át akarta tenni a negyvenes évek végére. A végén már azon kezdtem gondolkozni, miért is ne lehetne akkor minden szereplő egy fagyitölcsér? Harcolhatnának a fagyasztás hiányának ördögi hatásaival.

Beszélgessünk kicsit a pénzről – hogy alakulnak számodra szerzőként a film és a sorozat anyagi vonatkozásai? 
Általában fizetnek valamennyit előre, amikor lefoglalják a jogokat. Ez elég változó lehet néhány ezer dollártól milliókig. (Nálam nem voltak milliók!) Amikor a film zöld utat kap, akkor kifizetnek neked valamennyit, ami azt jelenti, hogy ténylegesen meg is veszik a jogokat – ahhoz, hogy elkezdődhessen a forgatás, ezt meg kell tenniük. A filmes költségvetésnek egy bizonyos százalékát kapod meg. A legtöbb film milliós büdzsével dolgozik, így ez szerepel az átalányodban. Ami a tévét illeti, minden sugárzott epizód után kapok valamennyit.

És mennyire vontak be a projektekbe?
A bevonásom megint csak eléggé bonyolultan alakult. A gond minden ilyennel ott kezdődik, hogy az emberek gyakran egyszerű választ várnak, és tapasztalataim szerint mindkét projektnél elég hullámzó volt, hogy bevontak vagy egyáltalán nem és vissza. A producerek és a showrunnerek kegyére vagy utalva.
A Shadowhunters esetében azt mondták, azt akarják, hogy az elejétől részt vegyek, bevontak a castingba, ami az első, amit csináltak. Úgyhogy nagyon bevontak a főszereplők megválasztásába. Aztán kérték, hogy jegyzeteljek a pilot forgatókönyvére vonatkozóan. Innen váltak bonyolulttá a dolgok.

Hogyan? 
Jegyzeteltem, olyasféléket, amiket más szerzők könyveibe is szoktam. Néhány jót és néhány kritikait, mint például: “Ez nem működik”, “ez talán nem jó ötlet” stb. Miután megkapták a jegyzeteim, beszámoltak nekem valamiről, amiről én addig nem tudtam: hogy a célközönség idősebb és férfi – konkrétan a 18-35 éves férfiak. Ami nagyon más, mint a könyvek célközönsége, akikre én gondoltam, és akik nagy része fiatal lány vagy nő, mondjuk 14 évtől felfelé. Az ötlet szerint a shownak inkább Batmannek kellett volna lennie, mint Az éhezők viadalának. Úgyhogy sok olyasmit írtak bele, ami férfiakat vonzott be – technológiát és számítógépeket – és sok jelenet volt szexi csajokkal, akiknek egy nagy százalékát meglehetősen véresen megölték. Sokáig az irónok, amik mágikus tárgyak, amikkel a rúnákat rajzolják, Mont Blanc tollak voltak, mert merchandise szerződést akartak kötni a Mont Blanc-nal, de ez végül nem jött össze.

Szóval akkor eléggé eltértek a könyvtől, nehéz lehetett. 
Elég nagy zavart okozott bennem – mit csinálsz egy olyan műsorral, ami könyveken alapul, de nem azoknak szól, akik szeretik a könyveket? És persze Hollywoodnak az emberek sokkolóan rasszisták, nőgyűlölőek és homofóbok. Az első évadon dolgoztak olyan emberek, akik most már nincsenek (az emberek tudják, hogy a showrunner elment, de távozott sok író, stábtag és még vezető is – gyakorlatilag szinte a teljes csapat), akik úgy írták le nekem az egyik női karaktert, hogy “csak csöcs és segg”, és azt mondták, senki nem akar a képernyőn meleg karaktert látni egy pasival, így behoztak egy nőt, akivel majd helyette az idejét tölti. Úgy írták le nekem, hogy ő a “lelki társa”. És mégis, minden alkalommal, amikor hátat akartam fordítani, ott volt bennem, hogy elérhetek néhány pozitív változást a pilotban, hogy jó irányba próbáljam terelni a showt. Néhány olyan jelenetet, amikben nőket gyilkolásztak, kiírtak vagy megváltoztattak. Egy jelenetet pedig, amiben a hős intim módon tapizza a hősnőt, miközben ő nincs magánál, törölték.
De ez csak a kezdet volt. Végül rá kellett jönnöm, hogy bár valamennyit sikerült változtatni, ennél többre nem leszek képes. Szerencsére ez megváltozott, amikor a showrunner és az egész csapat távozott, a második évad már egy másik dolog.

Ez hihetetlen. Jártál a forgatáson? 
Jártam a forgatáson az első évadban, és találkoztam az első showrunnerrel, Ed Decterrel, nem is egyszer. Emlékszem, hogy néztem a felvételeket a számítógépeken Jace-hez, és rámutattam Dominic Sherwoodra, hogy “Őt, ő lesz az”. Ez még a korai fázisban volt, amikor még bevontak a dolgokba. Megnézhettem a színészek felolvasását, mielőtt döntöttek a szereplőgárdáról. Úgyhogy mindig jó találkozni velük, mert tudom, hogy az kiválasztásuknál ott voltam az elejétől.

És a második évados forgatásra kilátogattál? 
Ebben az évben végigmentünk mindenen Todd-dal és Darrennel, az új showrunnerekkel. Idén a produkciós rendezőnek Matt Hastingset választották, aki szintén nagyszerű, végigsétáltunk vele a díszletekben, és örültem, hogy sok a könyvből is ismerős helyszínt láthatok. És a szereplők összejöttek és megajándékoztak, megkaptam Clary portfóliójának másolatát, amire mind írtak nekem egy kis üzenetet. Jó érzés volt megint találkozni velük. Jó érzés volt ott lenni, mintha mindenki izgatott és boldog lenne az új irány miatt.

Milyen visszajelzések érkeztek az olvasóktól?
A sorozat miatt elég megosztott lett a rajongótábor. Főleg az első évadnál, ahol nagyon eltértek az alapanyagtól, ez meg mindig konfliktust szül. A könyv rajongói és a sorozat rajongói eléggé elkülönülnek. De az új showrunnerek és én is azt szeretnénk, ha ez megváltozna, szeretnénk összehozni őket, úgyhogy meglátjuk, hogy megy majd a második évad. De egyébként amikor a sorozat rajongóival találkozom, legtöbbször azt kérdezik, mennyire kerülnek bele jelenetek és történetszálak a könyvből a későbbi évadokban – a Sebastiannel kapcsolatos kérdések a leggyakoribbak. És keresgélik is az easter eggeket a sorozatban – az utalásokat a különböző könyvbéli történetszálakra és karakterekre, meg a dialógusok darabkáit.

A könyv tévésorozatos és filmes kiadásai segítettek új olvasókat bevonzani? 
Bármelyik tévésorozat vagy film jót tesz az eladásoknak. A filmek egyszerre sok könyvet mozgatnak meg, de a tévésorozatok hosszabban fejtik ki a hatásukat azzal, hogy folyamatosan ott tartják a médiában. Van tévésorozatos borító is a könyvhöz, de ez nem nagyon fogyott, úgyhogy nem hiszem, hogy lesz folytatása. Szerintem az emberek azért is szeretik a borítókat, mert ez tisztelgés a művész előtt is, aki megalkotta őket. De most már mindegyiken van egy matrica, ami a showhoz vezeti az olvasókat.

Úgy hangzik, a második évad más lesz, mint az első. Izgatott vagy a változtatások miatt? 
Elég bizonytalan voltam az első évaddal kapcsolatban. Számomra nem működött, amihez semmi köze a színészeknek, akik nagyszerűen, és nagyon védelmezik a karaktereiket. Én nem tudtam róla, hogy a hálózat összepárosította ezt a showrunnert és alapanyagot, és nem lett jó kombináció. Decter egy másik showt akart csinálni, másik célközönségnek, nem olyat, amilyet az alapanyag kívánt. A visszajelzések nem olyanok voltak, amilyet akartak. És összességében nem volt meg az az összhang, amit a Constantin és a Freeform akartak, úgyhogy új showrunnereket hoztak be. Ezt ők rebootnak nevezték.
Csak az első három részt láttam a második évadból, de sokkal közelebbinek érződik a könyvekhez. Vicces, mindig nagyon értékeltem, hogy a humor része az Árnyvadász világnak. A show sokkal sötétebb és tisztábbak a tétek. Kíváncsian várom, hogy alakul a dolog.