A RAW Magazine belelendült ebben a hónapban, nagyon sok interjút és fotósorozatot készítettek, többek közt Matthew Daddarióról is, aki Alec Lightwoodot alakítja a sorozatban. A képek mellett videóinterjút, és szöveges interjút is kaptunk a hivatalos oldalukon, most itt tekinthettek meg mindent magyarul is.

    

RAW: Milyen volt felnőni New York felső keleti oldalán?
Matthew: Szerettem, de egy csomó dolgot hiányoltam. Nem kapod meg a teljes tapasztalatot. Nem is tudtam, hogy a pompomlányok igaziak, érted, hogy mire gondolok? A filmekben, ott vannak ezek a lányok, rengeteg mindent csinálnak a saját kis körükben. Nem is tudtam, hogy ők tényleg léteznek, azt hittem, hogy csak a filmekben vannak.

R: Hogyan formált téged New York City emberré?
M: Egyfajta autonómia, amit valamennyire sosem akartam, hogy elvegyék tőlem. Van ennek értelme?

R: A szüleid ügyvédek voltak, te pedig üzleti ágon tanultál. Aztán te is és a nővéred, Alex is a művészetek felé fordultatok. Nyugtalanította ez a szüleiteket?
M: Nem, Alex nagyon fiatalon merült el a színészkedésben – mindig is ezt akarta csinálni. Elég jó volt olyan fiatalon, szóval simán bejutott. A szüleink azt mondták, hogy ne legyünk ügyvédek, így valami olyasmit csináltam, amit élveznem kell.

R: Volt olyan film vagy tv sorozat, ami miatt színész akartál lenni?
M: Igen, van. Nem mondom, hogy melyik, mert nem akarom isteníteni.

R: Mennyire vagy büszke a nővéredre, Alexre, és az ő sikereire?
M: Hihetetlenül. Olyan területen szerzett sikereket, ami sokkal nagyobb buktatókkal van tele, mint bármi más, amit el tudunk képzelni. Borzasztó munkát végzett. Mindig is egy állandó, növekvő trend volt neki, ami fantasztikus.

R: Hogyan definiálnád a sikert?
M: A siker… elég sok verzióját láthatod. Néhány ember úgy tekint rá, hogy mennyit imádkozik egy külső forrásnak azért, hogy megszerezze ezt, vagy esetleg, hogy éppen elérik e a jelenlegi céljukat. Jó, ha érzed ezt, ha eléred ezt, aztán pedig csak felállítasz egy újabb célt. A siker bármi lehet, ami hosszú távon boldoggá tesz, mert ennek mindig a boldogsággal kell befejeződnie. Szóval ha a siker örömhöz vezet, akkor sikeres vagy. Ha a sikered nem tesz boldoggá, akkor nem is vagy igazán az.

R: A karaktered, Alec sokat küszködik a szexuális beállítottságával. Milyen tanácsot adnál annak, aki hasonló utakon jár?
M: Igazából nem tudok konkrét tanácsot adni, talán csak azt, hogy hiába nem érzed magad jól, vagy valami külső veszélyt érzel, de magad elfogadható vagy, egészen addig, ameddig nem bántasz másokat – és nem arra gondolok, amikor azért bántunk valakit, amilyen személy ő.

R: Malec egy olyan kapcsolat, amit a rajongók már az elejétől kezdve imádnak. Mi teszi őket különlegessé?
M: Őszintén szólva szerintem sok része van ennek, de szerintem nem az, hogy ők egy pár, akikkel azonosulni tudok, mert ők nem olyanok, mint bárki más. Rengeteg részeske van benne, ami az olyan embereket érdekli, akik mélyebben benne vannak egy kapcsolatban. Az is közrejátszhat, hogy magukat látják a karakterekben. Fiatal emberként látják önmagukat, aki azzal küzd, hogy ki is ő valójában, és falakat is felállít más emberek előtt. Zárkózott. Maga elől is épp annyira próbálja rejtegetni az igazságot, mint mindenki más előtt. Aztán itt van ez a másik, aki annyi mindent tapasztalt már meg, ami tényleg összetörte őt arra késztetve, hogy ő is falat húzzon maga elé. Mindent annak reményében, hogy nem kell róla beszélnie. Szerintem magunkat látjuk ebben. Szerintem ez a sok negatív dolog hozza ennyire közel a rajongókat hozzájuk, ezeken tudunk dolgozni, megosztani őket, és ezeket tudjuk megmutatni egy társalgás során. Mindeközben arról beszélbe, hogy létezik boldogság, fény és csodálatos dolgok.

R: Számíthatunk arra, hogy a Malec megerősödik a harmadik évadban? Mit remélsz tőlük?
M: A Malec röppályája mindig felfelé ível. A növekedés és a kapcsolat, amit látunk fejlődni, mindig a pozitív dolgokért van. Ha konfliktus megy végbe, az csak jó, mert ez fejleszti a kapcsolatukat arra, hogy még mélyebb és erősebb legyen. Remélem, ebből többet láthatunk majd a jövőben, több konfliktust és több csevejt. Több őszinteséget, és több realitást. De szakítani nem fogjátok őket látni. Olyan nincs. Szeretném őket egy jól működő párosnak látni. Nem csak a drámát, hanem az édes dolgokat is benne. Otthon és a munkahelyen is. Menő lenne.


R: Mi az az egy dolog a sorozatból, ami bárcsak létezne a mindennapjaidban?
M: Ó! Ők nem esznek. Mármint szeretek enni, de mégis miről beszélek?? Ők állandóan jól néznek ki. Nem is kell edzeniük. Szóval… mindig jól néznek ki, de mégsem akarom én ezt. Nem tudom, mit szeretnék onnan. Tartalmas ember vagyok! Nem hiszem, hogy kész lennék árnyvadásznak lenni. Szeretem a halandóságomat és az összetört részeket. Ez jó. Mondjuk ha meg tudnék gyógyulni állandóan… Az jó lenne.

R: Sok forgatókönyvet írtál anno. Melyik volt a kevenced?
M: A srác Los Angelesből.  Elvesztette a célját, és belekeveredik egy bűnügyi drámába. Vicces, lenyűgöző, és egy kicsit furcsa. Nem szeretek beszélni a forgatókönyveimről.

R: Már lassan öt éve vagy a szakmában. Van néhány olyan fontos lecke, amit az elején nem tudtál?
M: Hat éve! Annyit tudok csak, hogy fogalmam sincs, mikor kezdtem. Ez üzlet, de itt is megjutalmaznak, mint mindenhol máshol.

R: Te és a barátnőd, Esther már évek óta együtt vagytok. Hogyan találkoztatok?
M: Sok szerencsét, később majd elmondom.

R: Hova mentetek először randizni?
M: Egy jó kis tequilás helyre?

R: Feljött már valaha a házasság téma?
M: Következő kérdés.

R: A gyermekvállalás megfordult a fejedben?
M: Igen, természetesen. Szeretnék gyerekeket. Megőrültél? Hármat is akarok.

R: Fiúk vagy lányok?
M: Mindkettő.

R: Volt valaha olyan, hogy csak sötétséget láttál az életedben? Amikor a fény az alagút végén nem ragyogott annyira?
M: Természetesen. Mindenkinek van, kivéve azoknak, akik nem igazán értik ezt, de nekem sem igazán van válaszom erre. Szerintem az embereknek csak tovább kell lépniük, és az a vicces, hogy mindig ezt hallják. Mint, hogy edzek többet, vagy csináljam ezt meg azt. Ez nem igazán erről szól. Meg kell találni a probléma forrását, és onnan dolgozni.

R: Ha emlékeznének rád valamiért a jövőben, mi lehetne az?
M: Tudtad, hogy mindig látod ezt az idézetet? Mint hogy az ember kétszer hal meg. Egyszer, amikor tényleges meghal, és amikor valaki utoljára mondja ki a nevét. Amikor fiatalabb voltam, bár fiatal vagyok, szóval nem igazán tudom, de mindig, mindent, amit mondtam, senkit sem érdekelt. Mindig azt akartam, hogy emlékezzenek rám. És ez nagyon fontos, mert mindenkitől ezt olvasod, akit a múltban láttál. Csodálatos dolgokat tettek, de igazából csak emberek voltak, és nem is látjuk őket valójában, hogy milyen fura és ijesztő tulajdonságaik voltak. Nincs olyan, hogy tökéletes ember.

Úgy akarom, hogy emlékezzenek rám, mint egy jó emberrel. Egy olyan emberre, aki sosem bántott másokat. Ugynaakkor úgy is, aki valami olyan fontos dolgot tett, ami hatással volt az emberekre pozitív értelemben. Tanulsz Neil Armstrongról, a legmenőbb dolog a világon. De mit is tett ő? Ő lépett először a Holdra, mert őt választották ki. Szerintem vicc. Egy majom ment először a Holdra, de mégsem róluk beszélünk.